hétfő, április 22, 2024

Magy község rövid története

(Részlet a községet bemutató szakdolgozatból.)
A település a dualizmus előtti időszakban

Magy egy kisközség Szabolcs-Szatmár megyében, Nyíregyházától keletre fekszik mintegy 20 km-re. A község neve 1319-ben idevaló nemes nevében tűnik fel, aki szolgabíróként később a megyei közéletben szerepel Nicolaus de meg. Ezután egyre sűrűbben bukkannak fel a családra vonatkozó adatok. 1326-ban az országbíró kétszer is elhalasztja a magyi (de Mog, de Mag) Miklós ellen folyó pert (Kállay Levéltár I, 66, 67), 1340-ben magyi (de Mog) István comest említik, mint a megyei alispán által kiküldött bírót Lengyel János és Keresztes Péter ügyében (Kállay Levéltár I, 143). A kideríthetetlen múltú családnak ez a tagja (István comes) a megye közéletében is jelentős szerepet vitt. Peres ügyekben többször döntőbíró, alispáni kiküldött, királyi ember. A név, tehát minden bizonnyal puszta személynévből képzett helynév, amelynek eredeti alakját ma már nem lehet megállapítani.[1]

A településnek a XV. Század elején is a magyi család a birtokosa. A leleszi konvent 1404-ben Zsigmond király parancsára Apagh és Leuelek felöl Magh birtokot meghatárolja, és abba magyi Lászlót, Pétert, Mátyust, Miklóst és Andrást beiktatja(Zsigm.Oklt. II/I, 381).[2]

A Zsélyi levéltárnak egy 1435-ből származó levele „Poss Magh et Omagh” falvakat említ, a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának egy 1476-os oklevelében pedig e falvak „Pred Omaghj in vicinitate possessionis Magh” formában szerepelnek.[3] Ez a másik település (Ómagy) valószínűleg azonos a kataszteri térképen még szereplő Magyi pusztával. Ezen a területen ma a Kauzsay-tanya van.[4] A mai Magy területe, tehát a XVI. században már nem azonos az eredetivel. Ekkor az Apagyi, a Kemecsei és a Magyi család birtoka.

A nép körében élő hagyományban másként emlékeznek az idősebbek a település múltjáról.[5]

A XVII. században birtokosai nem változtak, de 1668-tól kezdve preadiumnak említik, azaz puszta volt. Valószínűleg a török időben pusztult el a település. 1772-i urbárium idején (1784-1787) még nem szerepel a falu a statisztikában, de újra benépesítése éppen ebben az időben kezdődik. Igazi falu még később sem alakul ki, mert még 1828-ban is praedium és csak 36 zsellércsalád lakott rajta.[6]

A jobbágyfelszabadításkor a falunak 459 lakója volt. A vallási hovatartozást tekintve a megoszlás a következő volt ekkor: 279 római katolikus, 140 görög katolikus, 5 református, 7 evangélikus és 28 izraelita, Már itt kitűnik az, hogy Magyon a többség római katolikus vallású. Ezek az arányok nagyból megmaradnak a későbbiek folyamán is a különböző felekezethez tartozókat tekintve. Szintén a jobbágyfelszabadításkor 8 földesúr osztozkodott a falun – Ibrányi, Irínyi, gf. Klobusíczky, Molnár, Níczky, Péczky, Somogyi, Szegedy -, a legnagyobb része az Ibrányi családé volt.[7]

Az 1848/48-es események kapcsán a Magy által a 681 lakosból 2 nemzetőrt kellett kiállítni. Közös újoncösszeíró küldöttséget kapott Magy, Besenyőd, Levelek, Ófehértó és Apagy, melynek a tagjai a következők voltak: Molnár Ágoston, Diószegi József, Gergelyfy József esküdt, Kállay István orvos.[8]

A közigazgatás jobb megszervezése miatt a Nyírbátori járások szakaszainak újból felosztására került sor 1848-ban. Ezekből Magy a Nyírbátori járás 2. Szakaszába kerül Eör, Vaja, N. Mada, K: Mada, Dobos, Ófehértó, Besenyőd, Levelek, és Apagy községgel együtt.[9]

„A helység erdő és bozót között fekszik, minden oldalról a völgy fölé emelkedő magaslatok veszik körül. Az Apagy felé lévő dombok az uralgók”.[10] A katonai leírás szerint a falu Levelek és Besenyőd felől egész évben jól megközelíthető, kiépített utak vezetnek arra, és megfelelő hidak épültek.

Máriapócs és Pócspetri felől mocsár húzódik, aminek szélessége és mélysége miatt, a hidakon kívül Magy nem közelíthető meg. „A Kiskállói és Kállósemjéni országút ebbe a sectióba eső szakasza szilárd, homokos talajú, szintén mindig és minden járművel jól járható.”[11]

katonai térkép

Magy katonai térképe[12]

Magy története a dualizmus idején

A falu külső jegyei

Magy lényegében egyutcás falu. Fő utcája (a mai Kossuth u.) rövid és keskeny, több kanyarral. Erről ágaznak le dűlőutak, amelyekben „rendszertelenül csoportosított házak állnak” (Ilyen volt például a mai Petőfi utca is.) Az utifalu utcai telkes, előkertes beépítésűek. A változóan hol keskeny, hol széles utcafronti szalagtelkek soros beépítésűek.[13]

A faluban lévő majorsági épületek mellett különösen szembetűnő a földfalas zsellérházak kis mérete, szegényes anyagválasztéka. Lakóházai 2 és 3 osztagúak. A tapasztott falu helyiségek földpadlásosak és famennyezetesek. A pitvarnak nevezett konyhák, füstházak általában deszkakéményesek. A tető szarufás, szalmával vagy náddal fedett. Az utcai oldal nyeregtetős, deszkaormos, a hátsó vég oromfala tapasztott sövényfalas. Még a századfordulón is 30-nál több veremház, földház található a faluban.[14]

A századfordulón összesen 80 épület van a községben. Ezek közül csak 4 épült kőből vagy téglából, és 36 vályogból. 8 házon van zsindely vagy deszka, és 32 ház teteje nádból készült.[15] A tíz évvel későbbi népszámlálási adatok már 118 épületet közölnek. A házak közül 3 kőből vagy téglából épült, 22 háznak van már kőalapja, de a fala még mindig vályogból készült, míg 7 épület sárból vagy vályogból épült. Ezeken kívül még 38 fából készült ház is megtalálható volt. Ekkor már 9 házon van cseréptető, 19 házon deszka, és 42 háznak a teteje nádból készült.[16]

Az istállók építési anyagai és szerkezetei megegyeznek a lakóházakéval. Fából készültek viszont a nagyméretű dohánypajták. Az ágasok közötti részt itt napraforgószár, kukoricakóró tölti ki. A tetőt nád vagy szalma fedi. A telek tartozékai közül említést érdemelnek még az udvari kemencék, gémeskutak és a disznóólak.

A falu legnagyobb és legszebb épülete a központban lévő kastély, amelyet minden valószínűség szerint a XIX. század első felében építetett Mandel család. A tégláit állítólag a Gárdonyban égették ki.[17] Az épület egyszintes kőalapon, téglából és vályogból készült. A teteje cserépből készült. Az épület hatszobás volt, külön étkezővel, lakótérrel és dolgozóval. Központi fűtéssel volt ellátva, amelyre a kastély 1997-es restaurációjakor derült fény. A falakban nagyobb átmérőjű csövek vannak fektetve, amelyek a meleg levegőt szállították a fűtő helyiségből a különböző szobákba. Az épület nagy része alá van pincézve, amelyekben a konyhai alapanyagokat tárolhatták egykor, hiszen rendkívül hűvös klímát adnak még ma is. A bejárata a nyugati réz felől volt, míg a keleti oldalán helyezkedett el egy gyönyörű kert, amely még ma is megvan, és a több mint százéves fák hirdetik egykori szépségét. Erre a tájra nyílott a kb. 50 m2-es fedetlen terasz, gyönyörű látványt kínálva a lakóknak. A kertnek elkülönített részében üvegház üzemelt, ahol ritka virágokat és gyümölcsöket neveltek, amelyekre külön gondja volt a kertésznek. A kastély körül helyezkedett el a majorság, ahol a gazdasági épületek voltak. A kastélytól délre két házsor volt cselédek szárára, egy 8-as és egy 12-es. Nyugat felől volt a fogat és kerékgyártó üzem, a szeszgyár, valamint a XIX. század végén épült kétszintes, cseréppel fedett majorsági magtár, amelyik a falu egyik legjelentősebb, legimpozánsabb épülete.[18] Észak felől a két többtíz méter hosszú dohánypajta, valamint a csomózó volt.

A kastélyt a XX. század első éveiben Klár István vette meg a Mandel családtól, aki zsidó volt. Az épület körüli majorság is természetesen az övé lett. Nem túl sokat tartózkodott Magyon a feleségével, hiszen sokat utazgattak külföldön is.[19] A Klár család 1944-ben felköltözött Budapestre. Köztudott, hogy a Budapesti zsidóság legnagyobb része megmenekült, így az egyetlen reménynek látszott, ha a család is oda költözik. A világháborút követően a kastélyt Klár Istvántól megvette Katz Ernő és Károly. Katz Ernő mezőgazdasági iskolát szerzett, mégpedig ennek is külön története van a falubeliek szerint. A szóbeszéd szerint az idősebbik fiú gyerek korábban egy uraság fiával barátkozott. A barátság olyan szoros lett, hogy az úrfi nem volt hajlandó tovább tanulni, csak ha az apja a legjobb barátját is taníttatja.

Magy község dualizmus utáni története

Az I. világháború után a stagnálást újabb népességnövekedés követi. 1930-az összeírás szerint a község területe 3567 kat. holdat tett ki, lélekszáma 705, a lakóházak száma pedig 92 volt. A lakosság anyanyelve szerint a legtöbben magyar anyanyelvűek, vallási megoszlásuk pedig a következő volt: 397 római katolikus, 201 görög katolikus, 83 református, 22 izraelita, 2 evangélikus. Iskolái egy Római Katolikus Elemi Népiskola, és egy Római Katolikus Állami Továbbképző voltak.[20]

Lakóinak fő foglalkozása: 632 őstermelő, 27 ipari, a többi pedig egyéb foglalkozású. A birtokmegoszlást néhány közép-és kisbirtok kivételével törpebirtokok jellemzik.

A községhez tartozó Kauzsay-tanyán 1962-ben 229-en éltek, a lakóházak száma 56 volt. Az alsó tagozat számára általános iskola működött. A XX. század második felében fokozatosan csökken az itt élők száma, az ezredfordulón már csak 93-an éltek itt.[21]

Magy a virágkorát igazából a II. világháború után élte, amikor is ismét önálló tanácsú községgé vált. 1950-ben bevezették a villanyt: 1955-ben van mozi és könyvtár a faluban. Az iskolai tanulók létszáma 202 gyerek. Már nem egy falutanító működik itt, hanem 7 tanára van az iskolának.[22] 1965-ben az iskolai tanulólétszám 283 fő. Az egy tanterembe jutó tanulók száma 56,6 fő. (Ezek az adatok a Kauzsay-tanya mutatóit is tartalmazzák).[23]

Az óvoda 1968. december 2-án nyitotta meg kapuit. Egy vegyes csoportba 29-32 gyerek járt. Egy szakképzett óvónő és egy dajka óvta őket. Az 1974/75-ös tanév változásokat hozott, az óvoda életében. Osztott csoportokat indítottak: a kis-középső csoportba 23, a középső-nagycsoportba 26 gyerek járt. 1976-tól Levelekhez csatolták az óvodát is, majd 1990-től újra az iskolával közös igazgatású intézménnyé vált.[24]

A lakosság száma a 70-es években érte el a csúcspontot (1970-ben 1314. Ezt a 80-as évek elején újra csökkenés váltotta fel. Ennek egyik oka, hogy a körzetesítés következtében Magy ismét Levelekkel és Besenyőddel került közös igazgatás alá. Levelekre került a tanács az iskola stb., így a fiatalok elköltöztek a faluból. A népességcsökkenés másik oka az ország gazdasági romlásával van kapcsolatban. Ez a tendencia országosan is jelentkezett.

Állandó népessége általában nagyobb, mint a lakónépessége. A gyermekkorúak aránya a 20%-ot sem éri el, miközben a gazdaságilag aktív korúak 64%-ot tesznek ki. Viszonylag kevés – 16% – az idősek aránya.

A népesség számának alakulása a XX. században[25]

Év 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2000
388 633 634 705 859 960 1213 1247 1122 946 1051

(Forrás: Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Bp. 2000.)

A falu 1924-től a Leveleki körjegyzőséghez tartozott. 1950-től a Baktalórántházi (eddig Nyírbaktai) járás kisközsége, önálló tanácsú község. 1983-tól Nyíregyháza városkörnyékének községe, közös községi tanács tagja, a községi tanács székhelye Levelek. 1989. február 1-jétől közvetlen megyei irányítás alá került a közös községi tanács tagjaként, az 1989. július 1-jei közigazgatási rendezés szerint Nyíregyháza megyei város és környéke községe.[26]

A falu 1990-ben, csaknem két évtizedes kényszerházasság után ismét önállóvá vált. Az új önkormányzat milliókat fordított arra, hogy a körzetesítés okozta csorbát minél előbb kiküszöbölje pl.: visszahozta Levelekről, sőt bővítette az általános iskolát, felújította a művelődési házat, megvalósult a lakossági gázellátás, bevezetésre került a házakba a telefon, megoldódott a településen a mindennapos orvosi rendelés.

Sajnos ezek a kedvező tendenciák sem tudták megállítani (megfékezni igen) a falu lakosságának további csökkenését, amely az ezredfordulón már alig éri el az 1000 főt.

 

Hivatkozások jegyzéke

[1] Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, II. kötet, Akadémiai Kiadó, Bp. 1988. 65. o

[2] Mező András – Németh Péter: Szabolcs – Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára, Nyíregyháza 1972, 69. o

[3] Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza, I kötet, Tudományos Akadémia, Bp. 1890. 520. o

[4] Szabolcs vármegye: Magyarország megyéi és városai. Szerkesztette: Borovszky Samu, Bp. 1900. 41. o

[5] A nép körében élő hagyomány szerint a honfoglalás előtt szlávok laktak ezen a vidéken. A magyarok hamarosan megszállták a falut, és elnevezték Veresmartnak vagy Vörösmartnak. Az oklevelek ezen a vidéken nem emlékeznek meg Veresmart nevű faluról, a hagyomány tehát másra utalhat. Gondolhatunk esetleg egy telepítésre, amely valamelyik Veresmartról irányult ide, s az anyatelepülés emlékét őrzi a hagyomány.

[6] Szabolcs – Szatmár megye műemlékei II. Szerkesztette Entz Géza, Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. 115. o

[7] Magyarország Geographiai szótára. Irat: Fényes Elek, Pest 1851, II. kötet, 57. o

[8] László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben: Nyíregyháza 2000. 180, 187. o

[9] László Géza, Nyh. 2000. 119o

[10] Pók Judit: Szabolcs vármegye katonai leírása (1782-1785). A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II: Közlemények Sorozatszerkesztő: Dr. Gyarmathy Zsigmond Nyíregyháza 1992. 74.-78. o

[11] Uo.

[12] Szabolcs Vármegye (1782-1785) Szerkesztette: Pók Judit, Nyíregyháza, 1996. 101. o

[13] Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Szerkesztette Entz Géza, Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. 123. o

[14] uo.

[15] A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. A népesség általános leírása községenként. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal Bp. 1902. 308-309. o

[16] A Magyar Korona országainak 1910. Évi népszámlálása. A népesség általános leírása községenként. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal Bp. 1913. 308-309. o

[17] lásd: Magy földrajzi nevei: Szarvas György 83 éves, Magy, Kossuth u. 20.

[18] Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Szerkesztette Entz Géza, Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. 160. o

[19] Szarvas György 83 éves, Magy, Kossuth u. 20.

[20] Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kézikönyve. Szerkesztette dr. Kasza Sándor, Ceba Kiadó Bp. 1998. 635-637. o

[21] uo.

[22] Magyar városok és községek statisztikai adatgyűjteménye. Közgazdasági és Jogi Kiadó Bp. 1956

[23] Helyzetkép az ország községeiről. Központi Statisztikai Hivatal Bp. 1968

[24] Községi Irat – Az óvodánk története

[25] Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára–Szabolcs–Szatmár-Bereg megye, Bp. 2000. 154. o

[26] Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kézikönyve. Szerkesztette dr. Kasza Sándor, Ceba Kiadó Bp. 1998. 635-637. o